Kalandos nyaralás

Kalandos nyaralás

Megismerkedésünk után nem sokkal már a nyaralást tervezgettük, gyűjtögettünk. Kiválasztottuk a helyszínt, Croatia, Rab sziget.

A terv az volt, hogy Peter autójával megyünk, de valami ismeretlen okból kifolyólag az indulás előtt 3 nappal eladta az autót. Ott álltunk, hogy mindjárt megyünk nyaralni, de mivel is?

Vasárnap éjszakára terveztük az indulást, melyet még egy lagzi előzött meg. Én elmentem a szüleimmel, megbeszéltük, hogy ő majd később jön utánunk. Aznap intézte ugyanis, hogy legyen egy autó, amivel megyünk nyaralni. Szóval vásárolt egy autót, majd elindult Neuensteinbe a lagziba. A város határánál telefonált, hogy akkor merre is tovább, de az istennek sem sikerül azonosítási pontokat találnunk, hiába mondtam, hogy egyenesen be a főúton a templomig, onnan már látni fog engem, majd kapálózok. Beszélgetés közben lazán megjegyzi, hogy félre irányítottam, a templom a szomszéd utcában van, és különben is, itt bizony nem kapálózik senki. Egy teremtett lélek sincs az utcán, lévén éjjel tizenegy óra. Aztán kiderült... 

Ez azért van, mert mi Neuenradeban vagyunk!! Éppen csak 167 km-re egymástól.

Így aztán mire még átért a másik városba, eltelt az éjszaka a lagzit ott is hagytuk, és indultunk haza, mert másnap nyaralás!

Vasárnap aztán bepakoltuk az új autót, és vártuk, hogy este legyen, mert a forgalom éjszaka csendesebb, ráadásul reggel ott leszünk korán, válogathatunk a szállásajánlatok között!

Az utunk zavartalan volt.

Megérkeztünk a komphoz, éjjel kettőkor – hogy tuti elsők lehessünk – és nekiindultunk a legfontosabb dolog ellenőrzésének, bizonyítva, hogy jó helyen járunk, belenyaltunk a vízbe, hogy sós-e?! Szerencsére a komp mellett itt volt hajóknak hely, ahol beleengedik a vízbe, így könnyedén lejutottunk a vízpartra. Nem számoltunk azonban azzal, hogy a víz nyaldossa a partot, mindenféle csúszós, nyálkás növények tapadnak meg a kövezeten, melyen a sportcipő talpa nem tapad. 

Így tehát azzal a lendülettel nyakig merültem a vízben ahelyett, hogy csak az ujjamat mártanám meg. No problem, hiszen nyaralunk, tele a kocsi váltóruhával. Amikor kinyitottuk a csomagtartót, akkor derült ki, hogy az én táskám valószínűleg még mindig az udvaron várja, hogy találjunk még neki is helyet a szivargyújtóról működő hűtőszekrény mellett. De legalább enni tudunk! A törölközőket csak azért sikerült megtalálni, mert azokat egyesével dugdostuk el a kocsiban ide-oda. Megszárítkoztam, és átöltöztem, persze Peter ruhájába. 

Te jó ég! Miben menjek majd a partra? A monokinivel még nem lenne gond, de boxer shorttal?!
 

Nagyon sokára akart reggel 6 óra lenni, amikor is végre indul a komp, és átérhetünk a szigetre, ahol gyors szálláselfoglalás után már kezdődhet is a nyaralás. Szóval leszálltunk a kompról. Irány az első Turist büro (ahol a szállásokat lehet foglalni), hogy milyen kiadó szobák, apartmanok vannak, nekünk mindegy, hogy a sziget melyik részére kerülünk, hiszen olyan kicsi az egész, hogy bárhová eljutsz max. 20 perc alatt. 

Az ajtón CLOSED felirat, a nyitva tartásból az derül ki, kilencig várnunk kell. Hurrá! Még mindig az autóban telik a nyaralás. Akkor már azon is kezdtünk agyalni, hogy aki még ma fejezi be a nyaralását, az is délelőtt pakol ki a szobából, tehát takarítás után leghamarabb kettőkor jutunk szobához.

Mindegy már, ez van! Utána viszont minden happy!

A kiválasztott Turist büro előtt várakoztunk, hiszen reggel hétkor még be sem csöngethetsz a házakba egy nyaralóövezetben, hogy van-e szobájuk.

Vártunk. Végül 2 perc alatt kaptuk a címet, hogy hová menjünk. A homokos parttól 50 m-re levő ház szimpatikus volt, bár a konyha közös volt, minden szobához tartozott fürdőszoba. Nagy nehezen megértettük egymást az öreglánnyal, aki még németül sem nagyon volt hajlandó megszólalni, nemhogy angolul. A takarítást még meg kell várnunk, de addig bepakolhatunk a teraszra (tengerre néző hatalmas terasz tartozott a szobához), ott le is tudunk ülni.

Peter felhozta a táskát, a kaját, majd belehuppant a műanyag székbe, mely a pihenést hivatott szolgálni. A szék azonban úgy gondolta, hogy az ő ideje már lejárt, és ugyanazzal a lendülettel szétdobta lábait, így Peter a földön landolt. Király! Már az első pillanatokban kárt okozunk, hogy fogjuk ezt majd kifizetni, egyáltalán mibe fog ez kerülni. A tulaj azonban nyilván jobban megijedt, mint mi, és miután meggyőződött arról, hogy Peternek semmi baja, olyan lendülettel vágtak ki a széket az teraszról, hogy ha eddig nem, akkor most biztosan minden lába külön életbe kezdett.

Gondoltuk ilyen kalandos kezdet után már csak jó dolgok történhetnek! Kényelmesen kipakoltuk a cuccainkat (már amiket elhoztunk), elindultunk a hiányzó felszerelést megvásárolni, majd leballagtunk a partra, elvégre is nyaralunk!

Konkrét kérésem volt, hogy óra legyen nálunk, és én 20 percenként tudni akarok az időről. Peter szólt is, akkor én fordultam egyet, hiszen egyenletesen akartam minden oldalról barnulni. Jókat mosolygott rajtam, hogy sergek forgok, mint a ringlispil, de én nem bántam. Ő szinte mozdulatlanul feküdt a hátán, nyilván csak akkor mozdult meg, amikor az órájára pillantott. Amikor úgy gondoltuk ideje felmenni a szobába, már érezte, hogy óriási baklövést követett el, addigra már elég rendesen feszült a bőre azokon a területeken, amelyeket a nap sugarai elértek, konkrétan a feje búbjától a boxerig, a boxertől a lába ujjáig. Este már mozdulatlanul feküdt a hűvös szobában, és mindenféle hűsítő, gyógyító kencéért könyörgött. Kentük tejföllel, testápolóval, de amíg a bőre nem nyugodott egy kicsit, igazából semmi nem hatott! Így aztán két napot a szobában töltöttünk árnyékban.

A boltba korán reggel jártunk, amíg még kellemes volt a hőmérséklet, így az autó mellett elsétálva arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik kerék leeresztett. Hurrá! A pótkerék nincs nálunk. Felpumpáltuk, és onnantól mindig azzal indultunk, hogy kerékfújtatás. Hosszabb kirándulások esetén többször megálltunk pumpálni. (persze mindig ugyanoda kellett visszamenni, mert ilyen kis szigeten csak egy benzinkút volt)

Hazaindulás előtt el is döntötte Peter, hogy minden kúton megállunk hazáig, hiszen ki tudja, hogy a következő milyen távolságra van, kibírja-e addig a kerék.

Amikor haza indultunk, a komp után az első kanyaroknál feltűnt, hogy Peter arca kissé feszült. Gondoltam a kerék miatt, még nyugtatgattam is, hogy nem lesz baj, legfeljebb tovább tart majd az út. Néhány km után azonban egyre sötétebb lett az arca, az autó viszont ekkor úgy döntött, hogy tovább nem megy. Lehúzódtunk egy kis leálló részre az út mellett egy kanyarban, még szerencse, hogy éppen lejtős rész volt, elgurult az autó odáig.

Néhány órás telefonálgatás után kiderült, hogy a generátor nem működik, nem tölti az aksit, ami valószínűleg lemerült. Mindez a szivargyújtós hűtő miatt, ami 24V-os volt. Eddigre már késő este volt, így kénytelenek voltunk az autóban éjszakázni, hogy majd reggel leballagunk az első faluig, ahol is veszünk egy akkumulátort.

Na, minden volt, csak alvás nem! Ugyanis ez a szerencsétlen leálló pont úgy volt a kanyarban, hogy az összes felfelé tartó jármű közvetlen mellettünk kezdett el kanyarodni, minden autónál azt hittük: Ez most belénk jön!

Így aztán az alvás helyett őrt álltunk! Ekkor olyasmi történt, amire álmaimban sem gondoltam volna. Mindenki ijesztgetett már indulás előtt is, hogy vigyázzunk a hegyekben Horvátországban, de nem vettem komolyan, egészen addig, amíg meg nem láttam: Egy medve! Komótosan ballagott át az úton, tőlünk alig 200 m-re. Mozdulni sem bírtam! Szóval tényleg élnek medvék szabadon itt az erdőben!

Így mélázhatott az autó sofőrje is, aki a felénk tartva szintén láthatta a medvét, mert elfelejtett kanyarodni, így majdnem fékezés nélkül hajtott belénk, ami mindannyiunkat észhez térített. A csattanástól a medve is visszamenekült az erdőbe. A kocsi orra összetört, bár szerencsére lábon hazajött, nem kellett autómentőt hívni, csak akkumulátort vettünk. Egyet még ott a következő faluban, ami Nürnbergig bírta. Gondoltuk itt már nagy baj nem lehet, minden szavunkat értik, majdcsak feltölti valaki az aksinkat.

Az első szalonban (mert szerelőműhelyt nem találtunk) azt mondták, hogy ők csak a saját márkájú autójukkal foglalkoznak. Majd a következőben is, és utána is! Így jártunk végig  legalább 6-8 szalont.

Hát! Lehet, hogy értik, de leszarják!!! Vásárolnunk kellett még egyet, amivel haza tudtunk menni!

Kisautó

Kisautó

Az ágy alá gurult, amikor Alex a játék hevében észrevétlenül berúgta, és összepakoláskor már nem is vette észre. Szomorúan bujkált a porcicák és más elhagyott játékok között, amikor Anya takarított. Szerencsére Anya alapos, az ágyat is kihúzta, és a markoló újra a polcon várta, hogy gazdája új játékba kezdjen.